Kedves Kollégák!

Úgy gondolom, hogy a tegnapi koszorúzáson megjelentek elmondhatják, ezúttal is egy sikeres és jó hangulatú esemény részesei voltak. Igen, lehettünk volna többen is. A több mint száz jelentkezőnek csak mintegy 70%-a jött el. Néhányan közülük megírták, hogy miért maradnak távol. Biztosan voltak olyanok is, akiket a nagy eső, másokat esetleg az országgyűlés alakuló üléséről szóló tévéközvetítés tartott vissza. Sajnáljuk, és ők is sajnálhatják, hogy nem voltak jelen.

A megemlékezést Végső László tartotta „Az én SzKI-m” címmel. Beszédét keretbe foglalta a Lakatos József Péter tolmácsolásában elhangzott két vers, amelyek megadták az esemény hangulatát. Ezt követte az emléktábla megkoszorúzása. A koszorút Kovács Emőke és Marosi Péter, a Recognita két „szülője” emelte a helyére. Szimbolikus jelentősége volt, hogy rájuk esett a választás. Az SzKI-ban született Recognita, melynek ötletadója Dr. Náray Zsolt, megalkotója pedig a melléjük szegődött csapattal együtt a két koszorúzó volt, túlélte a céget, és méltán aratott világsikert.

A program hivatalos részét — egy szerény büfével a háttérben — baráti beszélgetések követték. Az eseményt ezúttal is megörökítette egy fotós, amellett, hogy a kollégák közül többen is fényképeztek. Kérek mindenkit, hogy akinek közreadható képei vannak, azokat juttassa el hozzám, hogy a netre feltéve mások is láthassák! A felkért fotós képei néhány napon belül szintén láthatók lesznek.

Az eseményről távozók egybehangzóan mondták, szeretnék ha jövőre ismét sor kerülne egy hasonló összejövetelre. Mi, akik részt vettünk a szervezésben, ugyanezt kívánjuk.

Budapest, 2010. május 15.

Jobbágy Tibor